Ne rontsd el az életét!

Ezt mondta ma Apának a sebész barátja, aki kiszedte a varratomat. Szóba került a továbbtanulás. Apa mondta, h előbb szerezzek egy "tisztességes szakmát", és utána művészkedjek. Erre a bácsi, Laci bácsi a továbbiakban, lehordta Apát.

Ha kedvem és tehetségem van hozzá, csináljam csak nyugodtan, amit én akarok. Igaza van. Végre, egyszer, évek óta először, hadd helyezzem magam mindenki más elé. Ritkán fordul ez elő, nem vagyok önző, mindig igyekszem másokon segíteni. Most viszont egy kicsit magammal is kéne foglalkoznom.

Sajnos itthon nem indul jövőre rendezői szak a színművön, úgyhogy külföldön próbálkozom. Mondjuk fontolgattam már előtte is a külföldi továbbtanulást, 1 év Angliával a hátam mögött.

Még szerencsére messze vannak a jelentkezési határidők.

Legalizáld

Jajj.
Ezt hallgattam ma az MR2-n ;)

Fáslis a kezem, mert délutánra bezöldült.
Jah, a délutánom. A legjobb altató, tök homeopátiás: Jókai.

Katasztróóóóóóóófa. Csak az ő könyvein tudok egyből bealudni. A címlap felemelésébe belefáradok, és benyomom a szunyát. Jön az álommanó, és jót bulizunk együtt álmomban.

Egy magyar nábob - jajj. Mást nem tudok róla írni, ma 1 kemény fejezetet haladtam vele egész nap. Színvonalas olvasmány.

Nem tudok jobbról írni, majd holnap lejegyzem az emberek reakcióit a fejemet meglátva. Can't wait :D

skiing and so

Huhh. Napra lebontva írok megint, mert úgy átlátom (félig. szóvicc.) a dolgokat.

január 28., péntek:
Délelőtt iskola, check. Pislogás ofőre, hogy engedjen el utolsó óráról, check. Elbúcsúzás mindenkitől, check. Hazafutás, check. Hajmosás, check. Hipersebességgel bepakolás, check. MEgérkezés a Pólus-parkolóhoz időben, check. Cuccok bedobálása a buszba, check. Puszi-pá anyuéknak, check. Lehuppanás Zsófi mellé, Judit és Bálint elé a buszon, check. Bazi hosszú buszút, félig check.

január 29., szombat:
Lényegében buszozás, délután fél 2-ig. Séta a szállás környékén, kipakolás, berendezkedés, jókedv, haverok, buli, ööö, ?Fanta?.:

január 30., vasárnap:
Síelő gyerek
Sose kesereg
Van a lónak jó' nagy feje,
Búsul eleget.
Ha wax nincs,
Ami oly' nagy kincs,
Szilvalekvárral kenik be a sítalpait.

Kedves kis dalocska még Lisztes sítáborokból :)

január 31., hétfő:
Zsófis délelőtt, vadorzós-ugratós-kamerázós délután. Superb day.

február 1., kedd:
Viet ezen a napon szedte össze a 2. x-et. Gyengébbek kedvéért. 20 éves lett. Tejbegríz volt az ajándéka, kakaószivecskével :D

február 2., szerda:
Összeállt egy kis csapat, akikkel király volt együtt síelni: Sári, Frajnus (Béka :D), Fabó, Wulf, Böbe, Borcsi, Shan, Pop (nah jó, őt el lehetett volna hagyni. többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült.) és én, meg egyszer fél napig Zsófci.

február 3., csütörtök:
Gyere!
Ehhez kell majd a videó, ha Shan feltölti, belinkelem. Kegyetlen.

február 4., péntek:
Nah az utolsó síelős nap. Pff. Délelőtt Sárival síelgettünk kettesben, gyönyörűséges napsütésben (egész héten csodálatos időnk volt, csak nem havazaott). 1-kor találkoztunk a srácokkal és Borcsival az aurisi hütténél, ott megittuk szokásos forró csokinkat, majd zúztunk tovább. Illetve csak én zúztam - szét az arcom és a kezem. Ezért vagyok most itthon. A szemöldököm 1,5 cm hosszan felnyílt, doki bácsi még a sípálya aljában található madical centerben összeöltötte helyes kis kék madzaggal. A jobb kézfejem sínben van keddig, zúzódott. A jobb szemem alatt van egy szép kis haematoma, azaz egy bazinagy lila-sárga-kék folt. A szemem bedagadt. A jobb arcomat végighorzsoltam, nagyon szexuális.
Este show-time, mentőt hívtunk, mert felszaladt a lázam 39°C-ra, ami nem vicces. Algopyrin azonban sitty-sutty lenyomta, és nem kellett kórházba mennem. Nem volt sem agyrázkódásom, nem szédültem, nem volt hányingerem, jókedvű és üde voltam. Sokat ittam, amit mind ki is izzadtam. Jobban jártam az izzadással, mintha pisilnem kellett volna, ugyanis elfogyottt utolsó napra a klotyópapírunk.

február 5., szombat:
Hazaút. Bálintnak nagyon szépen köszönöm, hogy mindenben segített. Meg úgy általánossában mindenkinek köszi szépen, nagyon kedvesek voltatok. Sárinak külön hála, hogy intézte a biztosítós dolgot és ami még annál is nehezebb, anyuékat.

február 6., vasárnap:
Itthon elszörnyülködve fogadtak reggel fél 6-kor. Nagyszüleim is szívták a fogukat délután, mikor megláttak. Nem csoda. Voltunk kórházban, csináltak a fejemről is röntgen-felvételt. Semmit nem láttak, király. Kaptam tetanuszt, zsibbadt tőle a jobb lábam, mint a rohadás. A csávó a jobb cspőm mellé nyomta a szurit, amire szintén ráestem egy másik, kicsit kisebb horderejú esés alkalmával (vicces volt, a lécem a fejem fölött repült el, és a narancssárga háló fogta meg a szakadékba zuhanástól). Röviden: fáj a jobb fenekem.

Most itthon teázgatok, jegelgetem a puklim, kenegetem hámosító kenőccsel a horzsolásokat, dolgozom a szövegkönyvön és a jelmezeken.

Öcsi rosszul lett ma a suliban, hazaküldték. Ő lent alszik a nappaliban. Szegény, biztos összeszedett valami vírust. Apa nagyiékkal ment a hétfői temető-járatra. Hihetetlen. Nagyimék nem bírnak magukkal. Most jó, hogy apa ki tud menni velük, de általában a két kisöreg megy, ami nem kóser. Papa jövőre lesz 80, nagyim decemberben volt 72. Ők hajolgatnak, kapálnak csípőprotézissel, süketen. Hihetetlen. Felmerülhet a jogos kérdés, hogy miért nem megyek velük én hétvégén. 'Áh, fiam, hétvégén annyian vannak, mint az oroszok.' Ezért. Nem hajlandóak akkor menni.