Akkora irritációt érzek a mellkasomban és a kezemben, hogy pofánvágjam a kiscsajt, de izomból :@ Itt nyafog, hisztizik, picsog, énekel (hamisan, ugyanazt egész nap), ugrál, idegesítő hangon beszél és "messing about" - egy kurva jó nagol kifejezés a szarakodásra. Régen azt hittem, hogy sose tudnék bántani egy gyereket. DEHOGYISNEM! Simán XD Mikor töriből vettük a Taigetoszt, h ledobják a gyereket, tiszta durvának és elképzeletetlnekke tartottam, h gyereket képesek ledobni egy hegy tetejéről. Most így belegondolva, nem volt az akkora hülyeség... Tudom, ezek csúnya gondolatok, de ez van. Nem lehet mindenki kisangyal, teljes belső nyugalommal és kiegyensúlyozott lelkivilággal. Vannak kitörések. ÉS azt is tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de kcisit sem, de attól még megvan a véleményem a világ dolgairól.
Most például az a véleményem a világról, h menjen mindenki a picsába és hagyjanak engem békességben téli álmot aludni. Dögöljön meg az összes rohadt vizsga a sok kurva angollal együtt, olvadjon el a hó és árassza el a sulit az összes buzeráns tanárral benne. Ha otthon lennék, ezeket nem kéne leírnom, mert valakinek elsírnám ezeket. Ez most eléggé akadályoztatva van. Lenne már június... Elég szar kedvem van, de erre rájöttetek már, gondolom. Valahogy minden negatív történés összegyűlt az elmúlt időben. Szar.
nálad ez az életérzés valahogy mindig a téli időszakra esik...de nálam is, úgyhogy én így szeretlek:P
ReplyDelete