A filmekben mindig nagyon tutinak mutatjak be a kettos eletet. A valosag azonban ezen aszpektusaban is elter a filmvaszontol: ket eletet elni akar parhuzamosan, akar felvaltva borzalmas. Kifejtem.
Budapest. Az elmult par evben volt szerencsem igen alaposan megismerni. Szeretek ott lenni, csaszkalni a varosban, ismeros arcokba botlani az ejszaka kozepen. Budapest izgalmas - foleg azert, mert ismeros (ez eleg ellentmondasosnak hangzik elsore, de gondoljatok csak bele!). Azt sajnos nem mondom, hogy szeretek ott elni, mert nem igaz. Imadok ott lenni, csaladdal, baratokkal, de nem tudnam leelni ott az eletem. Sajnos a jajdeszep meg milyenjo is inkabb a filmekben szamit donteshozo indoknak, nem a valosagban.
Durham. Imadok itt lenni es itt elni. Valahogy befogadobbnak erzem, mint Magyarorszagot. Nagyban hozzajarul az angolok altalanos pozitiv gondolkodasa es az itt megismert emberek azonnali szeretete es kozvetlensege. A kolis barataim nelkul kikeszultem volna az elmult par hetben. Mikor megerkeztem, eletkedvem sem volt veluk beszelni (ezt leszartak es bekuckoztak a szobamba felviditani), most pedig amiatt pityergek, hogy egy honapig nem latom oket. Adam, Katie es fokent Rob nelkul sokkal gyakrabban vagytam volna haza, Pestre. Most, hogy ulok a repteren es arra varok, hogy vegre ujra lathassam a csaladom, Bencet es a barataimat, sirok. Sirok, mert megint valtok. Erzelmileg nagyon megterhelo elbucsuzni a barataidtol - foleg, ha egyutt laktok. A bucsuzkodashoz nem lehet hozzaszokni idovel. Hiaba ropkodok Magyarorszag es Anglia kozott mar szazadszor, mindig borzalmasan demoralizalonak erzem a bucsut. Mindket iranyba.
Tehat nem jo erzes ez. Ha Pesten vagyok, Durham hianyzik. Ha Durhamben vagyok, akkor meg Pest.
No comments:
Post a Comment