meglátogatott. Nem mondom, hogy váratlan vendég, de semmiképp sem szívesen látott.
Most itthon taknyozom össze a lakásban fellelhető összes zsepit, iszom meg a teák felét, miközben zenét hallgatok, próbálgatom a fényképezőm, és kedélyeseket beszélgetek Lacival. Facebookon. Szegénynek tropa lett a térde kedden tesin, mert összeugrottak vmi labda után Kováccsal. Tehát most ő is otthon fekszik.
zene:
A film is jó. Judit, ha még nem láttad, vedd fel ezt is a listádra. A zenéje király, a film élvezhető, és elég durva társadalmi problémákat dolgoz fel könnyen emészthető formában. Úristen, ez tökre úgy hangzik, mintha értenék hozzá. ¡Que guay! (spanyolul a 'zsír!')
Éppen Hair Soundtrack cd megy a hifin, ami király. Megadja az alaphangulatot Moliérehez, ohh yeah. Remélem, hogy szükségem is lesz majd arra, amiket elolvasok ma. 2. fordulós gyakorlati feladathoz kellene. Csak hát ahhoz tovább kell jutni.
A spanyol osztályozóról nem vagyok hajlandó írni.
Válaszolnom kéne Miri levelére. Hmmmm. Meg is írom nemsokára. Keresek valami jó kis filmet, és majd aközben. Én ugyanis ilyen multifunkcionális emberke vagyok, több dolgot tudok egyszerre. Királyságos ;)
Még egy kis zene:
Thursday, 6 January 2011
Sunday, 2 January 2011
Kurt Cobain
Becsülöm ezt az embert. Olvassátok, miért:
"Egy tapasztalt, együgyű ember szavai következnek, aki nyilvánvalóan szívesebben lenne elsatnyult, infantilis panaszgép. Szeretnék érthetően fogalmazni ebben a levélben.
Évek óta, amióta először találkoztam közösségetek, hogy is mondjam, függetlenséghez kötődő etikájával és ölelésével, a punk rock élet "alapiskoláit" jártam, és az ott kapott figyelmeztetések mindegyike nagyon is igaznak bizonyult. Már túl sok éve nem éreztem a zenehallgatás és zenealkotás izgalmát, sem az olvasásét és az írásét. Elmondhatatlan bűntudatom van mindezen dolgok miatt. Például, amikor ott vagyunk a kulisszák mögött, és kialszanak a fények és tombolva felzúg a tömeg, ez nem hat rám úgy, ahogy Freddie Mecury-ra hatott, aki láthatóan imádta a tömegből felé áradó szeretetet és rajongást, amit én abszolút csodálok és irigylek. Az igazság az, hogy nem tudlak becsapni titeket, semelyikőtöket. Ez egyszerűen nem fair se veletek, se velem szemben. A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
Néha úgy érzem, mintha színpadra lépés előtt blokkolóórára lenne szükségem. Mindent kipróbáltam, már ami erőmből tellett, hogy mindezt fel tudjam mérni (és most is próbálom, isten bizony próbálom, de ez nem elég). A tényt, hogy én és mi sok ember embert megérintettünk és szórakoztattunk, megértem. Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.
Az utolsó 3 turnén sokkal jobban elfogadtam az embereket, akiket személyesen, illetve rajongóinkként ismertem, de még mindig nem vagyok túl a frusztráción, bűntudaton és empátián, amelyet mindenkivel szemben érzek. Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már kurvára elszomorít. A szomorú, érzékeny, nem elfogadó, Halak jegyű Jézus-emberke. Miért nem élvezed egyszerűen? Nem tudom!
Van egy istennő feleségem aki a nagyravágyástól és empátiától szenved, és egy lányom, aki túl sokat emlékeztet arra, ki is voltam régen, tele szeretettel és kedvvel, minden szembejövőt megcsókolva, mert mindenki jó és senki se bántja. És ez olyannyira megrémít, hogy már létezni is alig bírok. Még a gondolatát se tudom elviselni, hogy Frances is ugyanolyan nyomorult, önpusztító, halott rocksztárrá válik, mint én.
Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.
Égő, émelygő gyomrom poklából köszönöm mindenkinek az elmúlt években kapott leveleket és aggodalmakat. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.
Béke, szeretet, együttérzés,
Kurt Cobain
Frances és Courtney, ott leszek az oltárotoknál. Courtney, kérlek folytatsd, Francesért. Az életéért, ami sokkal boldogabb lesz nélkülem.
Szeretlek, szeretlek!”
Cobain búcsúlevele. Úristen.
Emlékezzünk:
"Egy tapasztalt, együgyű ember szavai következnek, aki nyilvánvalóan szívesebben lenne elsatnyult, infantilis panaszgép. Szeretnék érthetően fogalmazni ebben a levélben.
Évek óta, amióta először találkoztam közösségetek, hogy is mondjam, függetlenséghez kötődő etikájával és ölelésével, a punk rock élet "alapiskoláit" jártam, és az ott kapott figyelmeztetések mindegyike nagyon is igaznak bizonyult. Már túl sok éve nem éreztem a zenehallgatás és zenealkotás izgalmát, sem az olvasásét és az írásét. Elmondhatatlan bűntudatom van mindezen dolgok miatt. Például, amikor ott vagyunk a kulisszák mögött, és kialszanak a fények és tombolva felzúg a tömeg, ez nem hat rám úgy, ahogy Freddie Mecury-ra hatott, aki láthatóan imádta a tömegből felé áradó szeretetet és rajongást, amit én abszolút csodálok és irigylek. Az igazság az, hogy nem tudlak becsapni titeket, semelyikőtöket. Ez egyszerűen nem fair se veletek, se velem szemben. A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
Néha úgy érzem, mintha színpadra lépés előtt blokkolóórára lenne szükségem. Mindent kipróbáltam, már ami erőmből tellett, hogy mindezt fel tudjam mérni (és most is próbálom, isten bizony próbálom, de ez nem elég). A tényt, hogy én és mi sok ember embert megérintettünk és szórakoztattunk, megértem. Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.
Az utolsó 3 turnén sokkal jobban elfogadtam az embereket, akiket személyesen, illetve rajongóinkként ismertem, de még mindig nem vagyok túl a frusztráción, bűntudaton és empátián, amelyet mindenkivel szemben érzek. Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már kurvára elszomorít. A szomorú, érzékeny, nem elfogadó, Halak jegyű Jézus-emberke. Miért nem élvezed egyszerűen? Nem tudom!
Van egy istennő feleségem aki a nagyravágyástól és empátiától szenved, és egy lányom, aki túl sokat emlékeztet arra, ki is voltam régen, tele szeretettel és kedvvel, minden szembejövőt megcsókolva, mert mindenki jó és senki se bántja. És ez olyannyira megrémít, hogy már létezni is alig bírok. Még a gondolatát se tudom elviselni, hogy Frances is ugyanolyan nyomorult, önpusztító, halott rocksztárrá válik, mint én.
Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.
Égő, émelygő gyomrom poklából köszönöm mindenkinek az elmúlt években kapott leveleket és aggodalmakat. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.
Béke, szeretet, együttérzés,
Kurt Cobain
Frances és Courtney, ott leszek az oltárotoknál. Courtney, kérlek folytatsd, Francesért. Az életéért, ami sokkal boldogabb lesz nélkülem.
Szeretlek, szeretlek!”
Cobain búcsúlevele. Úristen.
Emlékezzünk:
Saturday, 1 January 2011
Casablanca
Pazar.
Művészi, munkás, kidolgozott, fantáziadús. Csodálatos.
Bátor témaválasztás 1942-ben, szavakkal leírhatatlanul kivitelezve.
Kertész Mihály (Michael Curtiz)rendezése, amire igazán büszke lehet minden magyar. Ilyen filmet nem lát minden nap az ember fia/lánya. Nincs benne hiba. Egyelőre legalábbis nem találtam.
Színészóriások hírnevükhöz méltó nagy alakításokat nyújtanak, mégsem művi. Teljesen természetes hatást kelt a köztük létrejött összhang. Abban az időben tudtak egymáshoz alkalmazkodni a művészek.
Nincsenek rosszul időzített mondatok a dialógusokban, nincsenek erőltetett mozgások vagy hitetlenül bemutatott érzelmek. Mindössze onnét tudod, egy filmet nézel és nem a szembeni kávézót kukkolod, hogy a vásznon ragyogón süt a nap, te pedig térdig jársz a latyakban.
Árnyékolás – Kertész zsenialitása. Állítólag ő találta ki az egész árnyékjátékot a színes filmekben. Micsoda ötlet! Hol jutna neked eszedbe, kedves olvasó, 1942-ben, hogy árnyékokkal játszadozz a filmvásznon?
Operatőri munkát szintén lehet magasztalni. Ötletes megoldások, a lényeget művészileg kiemelve. Kedvenc részem, mikor Rick elnyomja cigarettáját a film elején. Csapatmunka – színész, rendező, operatőr, világosító, kellékes. Zseniális.
Régi szinkronhangok. Imádom őket. Nem veszed észre, hogy szinkronizált a film. Így kell ezt csinálni, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. Régen ment is. Manapság nem igazán(gondoljunk csak a movies 24 vagy a Film+ csatornákon vetített szörnyűségekre).
Teljesen elájultam ettől a filmtől. Az új kedvencem. Mindenkinek ajánlom, akinek nem a Bud Spencer filmek nyújtanak művészi élményt.
Művészi, munkás, kidolgozott, fantáziadús. Csodálatos.
Bátor témaválasztás 1942-ben, szavakkal leírhatatlanul kivitelezve.
Kertész Mihály (Michael Curtiz)rendezése, amire igazán büszke lehet minden magyar. Ilyen filmet nem lát minden nap az ember fia/lánya. Nincs benne hiba. Egyelőre legalábbis nem találtam.
Színészóriások hírnevükhöz méltó nagy alakításokat nyújtanak, mégsem művi. Teljesen természetes hatást kelt a köztük létrejött összhang. Abban az időben tudtak egymáshoz alkalmazkodni a művészek.
Nincsenek rosszul időzített mondatok a dialógusokban, nincsenek erőltetett mozgások vagy hitetlenül bemutatott érzelmek. Mindössze onnét tudod, egy filmet nézel és nem a szembeni kávézót kukkolod, hogy a vásznon ragyogón süt a nap, te pedig térdig jársz a latyakban.
Árnyékolás – Kertész zsenialitása. Állítólag ő találta ki az egész árnyékjátékot a színes filmekben. Micsoda ötlet! Hol jutna neked eszedbe, kedves olvasó, 1942-ben, hogy árnyékokkal játszadozz a filmvásznon?
Operatőri munkát szintén lehet magasztalni. Ötletes megoldások, a lényeget művészileg kiemelve. Kedvenc részem, mikor Rick elnyomja cigarettáját a film elején. Csapatmunka – színész, rendező, operatőr, világosító, kellékes. Zseniális.
Régi szinkronhangok. Imádom őket. Nem veszed észre, hogy szinkronizált a film. Így kell ezt csinálni, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. Régen ment is. Manapság nem igazán(gondoljunk csak a movies 24 vagy a Film+ csatornákon vetített szörnyűségekre).
Teljesen elájultam ettől a filmtől. Az új kedvencem. Mindenkinek ajánlom, akinek nem a Bud Spencer filmek nyújtanak művészi élményt.
Subscribe to:
Posts (Atom)