Casablanca

Pazar.

Művészi, munkás, kidolgozott, fantáziadús. Csodálatos.

Bátor témaválasztás 1942-ben, szavakkal leírhatatlanul kivitelezve.

Kertész Mihály (Michael Curtiz)rendezése, amire igazán büszke lehet minden magyar. Ilyen filmet nem lát minden nap az ember fia/lánya. Nincs benne hiba. Egyelőre legalábbis nem találtam.

Színészóriások hírnevükhöz méltó nagy alakításokat nyújtanak, mégsem művi. Teljesen természetes hatást kelt a köztük létrejött összhang. Abban az időben tudtak egymáshoz alkalmazkodni a művészek.
Nincsenek rosszul időzített mondatok a dialógusokban, nincsenek erőltetett mozgások vagy hitetlenül bemutatott érzelmek. Mindössze onnét tudod, egy filmet nézel és nem a szembeni kávézót kukkolod, hogy a vásznon ragyogón süt a nap, te pedig térdig jársz a latyakban.

Árnyékolás – Kertész zsenialitása. Állítólag ő találta ki az egész árnyékjátékot a színes filmekben. Micsoda ötlet! Hol jutna neked eszedbe, kedves olvasó, 1942-ben, hogy árnyékokkal játszadozz a filmvásznon?

Operatőri munkát szintén lehet magasztalni. Ötletes megoldások, a lényeget művészileg kiemelve. Kedvenc részem, mikor Rick elnyomja cigarettáját a film elején. Csapatmunka – színész, rendező, operatőr, világosító, kellékes. Zseniális.

Régi szinkronhangok. Imádom őket. Nem veszed észre, hogy szinkronizált a film. Így kell ezt csinálni, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. Régen ment is. Manapság nem igazán(gondoljunk csak a movies 24 vagy a Film+ csatornákon vetített szörnyűségekre).

Teljesen elájultam ettől a filmtől. Az új kedvencem. Mindenkinek ajánlom, akinek nem a Bud Spencer filmek nyújtanak művészi élményt.