HGT

Megkaptam a dvd-t :) Majd ha valakit érdekel, megnézhetjük :)

Most épp betojt a nyomtatós gépen az internet, ezért nem működik a hálozathzo kapcoslt egyik gépről sem a nyomtató... Aranyos. Nem szeretem az infot. Folyton olyan problémákba ütköztet, amik nélkül nagyon is simán leélném békés, csendes (lol) életemet.

Ma voltam dráma OKTV felkészítőn, Antallal ketten indulunk keményen az egész suliból. Idén van először. Ez a Sors keze, gyerekek. Nekem nem szabad abbahagyni a drámázást. Legalább most már vna egy kissé gyermeteg, babonás okom a színészkedés folytatására. Meg még az is, hogy abból lett a legjobb jegyem odakint XD Szeretem, imádom, jajjj.

Voltunk Operában, megnéztük a Mefistofele modern feldolgozását. Nagyon jó volt a színpadtechnika. A háttérben volt egy dupla csavaros felemnetelű lépcsőszerű tákolmány, aminek a tetején találkozott a 2 felmenő ág. Eszméletlen jól kihasználták és megvilágosították, valami csuda volt.
A jelmezek is szuperek voltak. A darab egy verekedéssel indult, ahol 2, egy fekete és egy piros ruhás táncos párbajozott. A zene fokozódásával a harcuk is egyre kiéleződött. Szárnyaikra fektetve a hangsúlyt, főleg kézzel küzdöttek. Remek emelések, jól megkoreografált ugrások és hajlások sorozata volt a verekedés. A végén pedig jött Isten (boxeralsóban), és rendett rakott.
Ugyan nem érettem, hogy MEfisto seregének egyenruhája miért fehér? A romantika és a felvilágosodás eszményei szerint a fehér, a világosság, a tisztaság a jót, IStent jelképezik. Mefisto pedig a "gonosz", akibe bűnbe viszi az embert, romlást hoz az emberiségre. Az ő jelemzét egy piros zakó és ing alkotta, ami illett is a karakterhez.
Nüri meg is jegyezte az első felvonás utáni szünetben, hogy az énekkar tagjainak fején bili van. Az egy igencsak elszabott dizájnú (design az okosabb réteg kedvéért XD) fehér sapi volt, ami bennem a hiányos Star Trekes emlékképeket idézte fel. A ruhájuk viszont nagyon ott volt, kék, fényes, földig érő köntös. Gyönyörű szép volt az az 50-60 fő, főleg a mozgó színpadon.
Sajnálattal kellett azonban ismét észlelnem, hogy Magyarországon még mindig nincs olyan tánckar, amelyik egyszerre tud mozogni zenére. A koregráfia igen nehéz volt, tény és való, és nem is a zenéhez köthető. Úgy gondolom, hogy ha már tánckar van, 15-20 fő, akkor azok gyakoroljanak annyit, hogy ne ropogjon az előadásuk. Ez így elég élvezhetetlen volt, míg csak a tánckar volt a figyelem középpontjában. Mikor megjöttek az énekesek, a táncosok már bármit csinálhattak, senki sem figyelt rájuk. Én is csak egy-egy pillanást vetettem rájuk lopva, de nem fejlődtek sokat az 5 perces ária ideje alatt.
Az opera alapvetően romantikus műfaj, szélsőséges, mély érzelmek kifejezésére alkalmas. A fokozódás mind a darab cselekményére, mind a zenére jellemző. A drámaiságot emeli magasabb szintre, a feszültséget növeli a nézőben/hallgatóban.
Az énekesekről semmi rosszat nem tudok írni, egyszerűen nagyszerűen végezték munkájukat - szórakoztatták a közönséget hangjukkal és (nem éppen Oscar-díjas) színészi alakításukkal. Az ő feladatuk nem is a színjáték, mert a történet mindenki számra ismerős, a karaktereket pedig nem csak szavaik, mozdulataik jellemzik, hanem a zene nemzetközi nyelve is. Az opera olasz nyelven szólt, mi magyar feliratot olvashattunk a kivetítőn. Mögöttünk ültek spanyolok, olaszok és sok más nép szülöttei, és szerintem mindannyian pontosan megértették a darabot.
Remek előadás volt.


Egy stílusos, a bejegyzéshez passzoló dal:




nem túl jó minőség, de hát youtube...