Jóóóó kis hétvége volt.
Péntek: Arzén és levendula, MAgyar Színház. Csodálatos kis krimibohózat, pompás dramaturgiai fogásokkal, amik engem mondjuk nem leptek meg. Én legalább ilyet várok el mindenhol. Ahol ez nem sikerül, bármilyen okból kifolyólag, azt lehordom. Itt hozom fel példának a szombati előadást, amit az Új Színházban láttunk. Shakespeare - Ahogy tetszik..., modern feldoglozásban. Ez már annyira modern volt, hogy tyű. Erről írtam is kritikát, de most nem másolom be ide. Legyen elég annyi, hogy értelmet adott a kritikán aluli kifejezésnek. A felénél fogtuk magunkat Zsófival, és elmentünk a Morrisonsba. Kritikusnak is kell lenni, mi azok voltunk. Bunkók, annak rendje és módja szerint. Nem kell minket szeretni, a néni pl. nagyon mogorván nézett ránk, mikor a 2. felvonás első percében elhagytuk a színház épületét.
VAsárnap hangversenyen voltam, csodálatos volt. Alapvetően nem szeretem a komolyzenét, de azért a BFZ nagyon ott van. Brahms zongoraverseny és Bartóktól 2 darab volt műsoron.
Egy kis zene, nagyon szép, tegnap kerestem rá:
Monday, 27 September 2010
Saturday, 18 September 2010
Lasertag
Hogy ez mekkora királysáááááág :D
Olyan, mint a paintball, csak UV fényes teremben és lézerpuskákkal (nem rendes lézer, csak nem tom, h mi valójában. szóval vmilyen cucc). Nagyon állat volt, Anna képeit csodálhatjátok fb-n. MEg én is csintam egyet Krisztiről. Illetve vagy 20-at, de csak 1 lett jó. A többi elmegy. Szar volt ott a váróteremben a fény, neoncsöves vacak lámpa, 1 db. Pff, azért 1 jó így is lett, még a kis hippygép is hozta magát ;)
Mi is történt még, hmmm...
Hallgassunk zenét, mert serkenti az agyműködést. And it might trigger summit in my head and makes me remember a couple of things.
Egy rég feledésbe merült, ámbár a korszakot igencsak jellemző és kellemesen hallgatható dal.
Közben eszembe jutott a sztori, amit feltétlenül le kell blogolnom.
MA délután szépen sütött le ránk a Vénasszonyok Nyaraként emlegetett napsugarak csiklandozó fénye. Kinn ültünk a teraszon, jött Cézike és jóóóól összeugrált engem meg Öcsit, szőrhullatós kis testével. Erre Anya:
Ne engedd, hogy összeugráljon, mert behordod a szőrt a szobádba és csodálkozol, ha tüsszögsz.
Öcsi: Én nem tüsszögöm.
Én: Én meg nem csodálkozom.
Apa: hahahahhahahhahaha
Milyen szép kis családi anekdota válik ebből idővel :)
Erről jut eszembe, hogy ki kéne nyomtatnom a kritikát és leírni kézzel, hogy kedden be tudjam adni Kovinak.
Holnap nem lesz időm kb. semmire, mert délelőtt Öcsinek magyarázok kémiát, és megírom a saját leckém belőle, majd 1 körül megyünk Mamához nagy szülinapi ebédre, és csak a jó Ég tudja, mikor kerülünk onnan elő. Fincsiiiiii.
Olyan, mint a paintball, csak UV fényes teremben és lézerpuskákkal (nem rendes lézer, csak nem tom, h mi valójában. szóval vmilyen cucc). Nagyon állat volt, Anna képeit csodálhatjátok fb-n. MEg én is csintam egyet Krisztiről. Illetve vagy 20-at, de csak 1 lett jó. A többi elmegy. Szar volt ott a váróteremben a fény, neoncsöves vacak lámpa, 1 db. Pff, azért 1 jó így is lett, még a kis hippygép is hozta magát ;)
Mi is történt még, hmmm...
Hallgassunk zenét, mert serkenti az agyműködést. And it might trigger summit in my head and makes me remember a couple of things.
Egy rég feledésbe merült, ámbár a korszakot igencsak jellemző és kellemesen hallgatható dal.
Közben eszembe jutott a sztori, amit feltétlenül le kell blogolnom.
MA délután szépen sütött le ránk a Vénasszonyok Nyaraként emlegetett napsugarak csiklandozó fénye. Kinn ültünk a teraszon, jött Cézike és jóóóól összeugrált engem meg Öcsit, szőrhullatós kis testével. Erre Anya:
Ne engedd, hogy összeugráljon, mert behordod a szőrt a szobádba és csodálkozol, ha tüsszögsz.
Öcsi: Én nem tüsszögöm.
Én: Én meg nem csodálkozom.
Apa: hahahahhahahhahaha
Milyen szép kis családi anekdota válik ebből idővel :)
Erről jut eszembe, hogy ki kéne nyomtatnom a kritikát és leírni kézzel, hogy kedden be tudjam adni Kovinak.
Holnap nem lesz időm kb. semmire, mert délelőtt Öcsinek magyarázok kémiát, és megírom a saját leckém belőle, majd 1 körül megyünk Mamához nagy szülinapi ebédre, és csak a jó Ég tudja, mikor kerülünk onnan elő. Fincsiiiiii.
Wednesday, 15 September 2010
HGT
Megkaptam a dvd-t :) Majd ha valakit érdekel, megnézhetjük :)
Most épp betojt a nyomtatós gépen az internet, ezért nem működik a hálozathzo kapcoslt egyik gépről sem a nyomtató... Aranyos. Nem szeretem az infot. Folyton olyan problémákba ütköztet, amik nélkül nagyon is simán leélném békés, csendes (lol) életemet.
Ma voltam dráma OKTV felkészítőn, Antallal ketten indulunk keményen az egész suliból. Idén van először. Ez a Sors keze, gyerekek. Nekem nem szabad abbahagyni a drámázást. Legalább most már vna egy kissé gyermeteg, babonás okom a színészkedés folytatására. Meg még az is, hogy abból lett a legjobb jegyem odakint XD Szeretem, imádom, jajjj.
Voltunk Operában, megnéztük a Mefistofele modern feldolgozását. Nagyon jó volt a színpadtechnika. A háttérben volt egy dupla csavaros felemnetelű lépcsőszerű tákolmány, aminek a tetején találkozott a 2 felmenő ág. Eszméletlen jól kihasználták és megvilágosították, valami csuda volt.
A jelmezek is szuperek voltak. A darab egy verekedéssel indult, ahol 2, egy fekete és egy piros ruhás táncos párbajozott. A zene fokozódásával a harcuk is egyre kiéleződött. Szárnyaikra fektetve a hangsúlyt, főleg kézzel küzdöttek. Remek emelések, jól megkoreografált ugrások és hajlások sorozata volt a verekedés. A végén pedig jött Isten (boxeralsóban), és rendett rakott.
Ugyan nem érettem, hogy MEfisto seregének egyenruhája miért fehér? A romantika és a felvilágosodás eszményei szerint a fehér, a világosság, a tisztaság a jót, IStent jelképezik. Mefisto pedig a "gonosz", akibe bűnbe viszi az embert, romlást hoz az emberiségre. Az ő jelemzét egy piros zakó és ing alkotta, ami illett is a karakterhez.
Nüri meg is jegyezte az első felvonás utáni szünetben, hogy az énekkar tagjainak fején bili van. Az egy igencsak elszabott dizájnú (design az okosabb réteg kedvéért XD) fehér sapi volt, ami bennem a hiányos Star Trekes emlékképeket idézte fel. A ruhájuk viszont nagyon ott volt, kék, fényes, földig érő köntös. Gyönyörű szép volt az az 50-60 fő, főleg a mozgó színpadon.
Sajnálattal kellett azonban ismét észlelnem, hogy Magyarországon még mindig nincs olyan tánckar, amelyik egyszerre tud mozogni zenére. A koregráfia igen nehéz volt, tény és való, és nem is a zenéhez köthető. Úgy gondolom, hogy ha már tánckar van, 15-20 fő, akkor azok gyakoroljanak annyit, hogy ne ropogjon az előadásuk. Ez így elég élvezhetetlen volt, míg csak a tánckar volt a figyelem középpontjában. Mikor megjöttek az énekesek, a táncosok már bármit csinálhattak, senki sem figyelt rájuk. Én is csak egy-egy pillanást vetettem rájuk lopva, de nem fejlődtek sokat az 5 perces ária ideje alatt.
Az opera alapvetően romantikus műfaj, szélsőséges, mély érzelmek kifejezésére alkalmas. A fokozódás mind a darab cselekményére, mind a zenére jellemző. A drámaiságot emeli magasabb szintre, a feszültséget növeli a nézőben/hallgatóban.
Az énekesekről semmi rosszat nem tudok írni, egyszerűen nagyszerűen végezték munkájukat - szórakoztatták a közönséget hangjukkal és (nem éppen Oscar-díjas) színészi alakításukkal. Az ő feladatuk nem is a színjáték, mert a történet mindenki számra ismerős, a karaktereket pedig nem csak szavaik, mozdulataik jellemzik, hanem a zene nemzetközi nyelve is. Az opera olasz nyelven szólt, mi magyar feliratot olvashattunk a kivetítőn. Mögöttünk ültek spanyolok, olaszok és sok más nép szülöttei, és szerintem mindannyian pontosan megértették a darabot.
Remek előadás volt.
Egy stílusos, a bejegyzéshez passzoló dal:
nem túl jó minőség, de hát youtube...
Most épp betojt a nyomtatós gépen az internet, ezért nem működik a hálozathzo kapcoslt egyik gépről sem a nyomtató... Aranyos. Nem szeretem az infot. Folyton olyan problémákba ütköztet, amik nélkül nagyon is simán leélném békés, csendes (lol) életemet.
Ma voltam dráma OKTV felkészítőn, Antallal ketten indulunk keményen az egész suliból. Idén van először. Ez a Sors keze, gyerekek. Nekem nem szabad abbahagyni a drámázást. Legalább most már vna egy kissé gyermeteg, babonás okom a színészkedés folytatására. Meg még az is, hogy abból lett a legjobb jegyem odakint XD Szeretem, imádom, jajjj.
Voltunk Operában, megnéztük a Mefistofele modern feldolgozását. Nagyon jó volt a színpadtechnika. A háttérben volt egy dupla csavaros felemnetelű lépcsőszerű tákolmány, aminek a tetején találkozott a 2 felmenő ág. Eszméletlen jól kihasználták és megvilágosították, valami csuda volt.
A jelmezek is szuperek voltak. A darab egy verekedéssel indult, ahol 2, egy fekete és egy piros ruhás táncos párbajozott. A zene fokozódásával a harcuk is egyre kiéleződött. Szárnyaikra fektetve a hangsúlyt, főleg kézzel küzdöttek. Remek emelések, jól megkoreografált ugrások és hajlások sorozata volt a verekedés. A végén pedig jött Isten (boxeralsóban), és rendett rakott.
Ugyan nem érettem, hogy MEfisto seregének egyenruhája miért fehér? A romantika és a felvilágosodás eszményei szerint a fehér, a világosság, a tisztaság a jót, IStent jelképezik. Mefisto pedig a "gonosz", akibe bűnbe viszi az embert, romlást hoz az emberiségre. Az ő jelemzét egy piros zakó és ing alkotta, ami illett is a karakterhez.
Nüri meg is jegyezte az első felvonás utáni szünetben, hogy az énekkar tagjainak fején bili van. Az egy igencsak elszabott dizájnú (design az okosabb réteg kedvéért XD) fehér sapi volt, ami bennem a hiányos Star Trekes emlékképeket idézte fel. A ruhájuk viszont nagyon ott volt, kék, fényes, földig érő köntös. Gyönyörű szép volt az az 50-60 fő, főleg a mozgó színpadon.
Sajnálattal kellett azonban ismét észlelnem, hogy Magyarországon még mindig nincs olyan tánckar, amelyik egyszerre tud mozogni zenére. A koregráfia igen nehéz volt, tény és való, és nem is a zenéhez köthető. Úgy gondolom, hogy ha már tánckar van, 15-20 fő, akkor azok gyakoroljanak annyit, hogy ne ropogjon az előadásuk. Ez így elég élvezhetetlen volt, míg csak a tánckar volt a figyelem középpontjában. Mikor megjöttek az énekesek, a táncosok már bármit csinálhattak, senki sem figyelt rájuk. Én is csak egy-egy pillanást vetettem rájuk lopva, de nem fejlődtek sokat az 5 perces ária ideje alatt.
Az opera alapvetően romantikus műfaj, szélsőséges, mély érzelmek kifejezésére alkalmas. A fokozódás mind a darab cselekményére, mind a zenére jellemző. A drámaiságot emeli magasabb szintre, a feszültséget növeli a nézőben/hallgatóban.
Az énekesekről semmi rosszat nem tudok írni, egyszerűen nagyszerűen végezték munkájukat - szórakoztatták a közönséget hangjukkal és (nem éppen Oscar-díjas) színészi alakításukkal. Az ő feladatuk nem is a színjáték, mert a történet mindenki számra ismerős, a karaktereket pedig nem csak szavaik, mozdulataik jellemzik, hanem a zene nemzetközi nyelve is. Az opera olasz nyelven szólt, mi magyar feliratot olvashattunk a kivetítőn. Mögöttünk ültek spanyolok, olaszok és sok más nép szülöttei, és szerintem mindannyian pontosan megértették a darabot.
Remek előadás volt.
Egy stílusos, a bejegyzéshez passzoló dal:
nem túl jó minőség, de hát youtube...
Subscribe to:
Posts (Atom)