Rájöttem, hogy igazán nyelvésznek kéne mennem. Oly' könnyen tanulok nyelveket. Mennyivel királyabb, mint kiszámolni, hány tömeg%-os óleumoldatból tudok 500 cm3 ilyen-olyan semlegesítésű kénsavoldatot készíteni (kémia fakt...).
Apa fel is ajánlotta a lehetőséget - nyelvek vagy biokém. Nem tudom. Tuti nem számít arra, hogy tényleg a nyelveket választom. Szerinte nincs benne karrierlehetőség. Vagy tanár leszek, vagy fordító. Ha tanár leszek, nem kapok rendes fizetést. Ha pedig fordító, ülhetek egész nap egy kalitkában a kedvenc szótáraim társaságában.
Ennél több lehetőséget látok a nyelvtanulásban. Lehetek tolmács is, ami bazi fárasztó ugyan, de jól keres és izgalmas. Mozgalmas is. Idegenvezető is lehetek. Szívesen lennék művészettörténész is, csak akkor töri és magyar faktra kéne járnom.
Jelenleg azon gondolkodom, megtanulok még portugálul vagy olaszul egyetemig. Egyetem alatt még felszedek egy északi nyelvet, norvégot vagy svédet. Esetleg finnt. Jah persze nem Pesten tanulnám ezeket. Egyetemre tuti Angliába vagy Spanyolországba mennék. Legalábbis oda szeretnék.
Viszont nem akarom a biokémet sem elhanyagolni. Mert mi van, ha meggondolom magam? Valamit akkor is kéne kezdeni magammal. A fogorvosi szakirány nem is rossz.
Azt hiszem, nekem legalább 2 szakma kéne, hogy ne unatkozzam végig az életem. Kiegészítenék egymást.
Ebben a percben mégsem tudok máshogy hozzájárulni jövőbeli sikereimhez, mint az V. László elsajátításával. Cakkumpakk.
Hogy ti addig se unatkozzatok, hallgassatok zenét:
No comments:
Post a Comment